Rólunk

1913-ban, Péliföldszentkereszten telepedtek le Magyarországon, és 1929-től önálló rendtartományt alkotnak. Vezettek gimnáziumot, árvaházakat, fiúnevelő intézetet, internátusokat, ipariskolát, de még nyomdájuk is működött Rákospalotán, amelyet Don Boscóról neveztek el. Míg az oratóriumokban a valláserkölcsi nevelés volt a cél, az említett intézménytípusokban a gyakorlati élethivatásra nevelték a szegény sorsú fiatalokat. Megtelepülésüknek helyszínei zömmel a gyorsan fejlődő ipari régiók: Nyergesújfalu, Óbuda, Rákospalota, Újpest. Az egyház talán éppen a szaléziak révén jutott a legközelebb a városi-iparos ifjúság, a proletár és félproletár rétegek megnyeréséhez. 1950-ben elsők között oszlatták fel őket, államosították intézményeiket.

A rendszerváltás után P. Havasi József vezetésével újraszerveződött a rend. Sorra alakultak rendházaik, intézményeik, melyek az óvodán, az általános iskolán, a szakiskolán, a szakközépiskolán, a gimnáziumon és az egyetemi-főiskolai kollégiumon keresztül lefedik a gyermek és ifjúsági nevelés-oktatás teljes spektrumát. Az iskolai rendszerű nevelés-oktatás mellett oratóriumaikban nagy figyelmet fordítanak az iskolán kívüli szabadidős tevékenységre, valamint fővárosi könyvkiadójuk és kazincbarcikai modern nyomdájuk pedagógiai munkák megjelentetésével jelentős segítséget nyújt a hazai nevelés számára. 2014-ben a rend az iskolák fenntartására létrehozta a Szalézi Intézmény Fenntartót (SZIF).

2015-ben világszerte a szalézi közösség férfi ágához 1200 házban 14000 tag, köztük 10000 pap tartozott, és közel 15000 fős a női ág, a Don Bosco Nővérek közössége. A rend tagjai jelöltség után lépnek a noviciátusba, melynek végén egyszerű fogadalmat tesznek. Három év múva teszik le az ünnepélyes örökös fogadalmat. A fogadalmas kispapok, a segítő tetsvérek és a papok a társaság egyenrangú tagjai. A rendfőnök melett 5 szaktanácsadó (rendi képzés, ifjúság nevelése, a rend lelki ügyei, missziók, anyagiak) és 7 területi tanácsadó (Olaszország és Közel-Kelet, angol nyelvterület, Ázsia, Spanyolország, Latin-Amerika atlanti-óceáni térsége, Közép-Európa és Afrika, Latin-Amerika karib-tengeri térsége) alkotják a rend legfelső vezetését. Az egyetemes káptalan 1904-ig 3, azóta 6 évenként ülésezik. A rend legkisebb egysége a ház, vezetője az igazgató. Nagyobb terület vagy ország házai alkotják a rendtartományt.
A Szalézi Társaság legfőbb tisztségviselője don Ángel Fernandez Artime szalézi egyetemes főnök.

Don Bosco és a szaléziak nevelői munkájukban inkább a szabadidős foglalkozásokat, és az oratóriumot részesítik előnyben, elismerve az iskola nevelésben betöltött lényegi szerepét. Ezért, bár sokszor élnek az iskolai nevelés-oktatás lehetőségével a mai szaléziak, mégis megmaradnak "nevelő rend", ellentétben például a piaristákkal, akik mindig is iskolában gondolkodó ún. "tanító rend" voltak. A szalézi rend manapság minden tartományában ezzel együtt vállalja az iskolák és kollégiumok fenntartásának terhét, hiszen ezek az intézmények fontos műhelyei a jövő formálásának, a hit és tudomány illetve a hit és az élet közti szintézis megteremtésének.
Az iskola Don Bosco szándéka szerint "becsületes polgárokat és jó keresztényeket" igyekszik nevelni, segítve a fiatalok felnőtté válását. Általános célja ezért, hogy képesek legyenek felelősségteljesen gondolkodni, legyenek szabadok, tisztelettel legyenek mások iránt, legyenek elkötelezettek és keményen dolgozzanak, tanuljanak. A szalézi iskola célja, hogy az iskola a maga sajátos eszközeivel és lehetőségeivel hozzájáruljon a kultúra, a gazdaság és a társadalom keresztény értékek szerinti átformálásához. A szalézi iskola így egyszerre nevel és evangelizál. A szalézi iskola ismertetőjegyei nem önmagukban, hanem harmonikus egységükben alkotják meg a sajátosan szalézi iskolát.